Lexy szemszög
- Na szóval mi legyen? - másztam vissza vizes ruhákkal a matracra.
Roni elgondolkodva, és szidva, a pokolban és mennyben lévőket, próbált kievickélni a partra. Persze még szárazon, amit nem hagyhattam. Lecsúsztam a matracról és odaúszva barátnőmhöz, kedvesen felborítottam.
- Bocsi, úgy látom még nem keltél fel eléggé - úsztam gyorsan a part felé.
- Na ezt vártuk tőled Lex! - kiabált oda Müller, az egyik napozóágyból, akit eddig észre sem vettem.
Hidegen elmosolyodtam, majd kimásztam a partra és lassan a német elé sétáltam. Ő csak vigyorogva tolta feljebb a napszemüvegét a fején. Hogy minek volt rajta, mikor a nap már lassan lemegy, azt nem tudtam. Talán a hatás kedvéért.
- Mit szeretnél? - kel fel a helyéről és nagyot nyújtózott.
Egy szó nélkül közelebb léptem és alaposan megszorongattam, hogy minél jobban átázzon a ruhája.
- Hé! - háborodott fel.
- Kivel vártad azt, hogy belelököm Ronit a vízbe? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
Müller csak elvigyorodott, majd nagy levegőt véve elkiáltotta magát.
- LUKAS, FUSS!!! - és ő is nekiiramodott.
Persze ezt nem hagyhattuk annyiban, de Roni csak abban a pillanatban mászott ki a vízből.
- Jobb, ha futsz te is - mosolyodott el aranyosan barátnőm. - Jah, hogy te nem tudsz?
Igen, ez nekem patt helyzet volt. Így választottam a kevésbé rosszat. Azaz beleugrottam a medencébe. Oda úgysem követ. Úgysem olyan jó úszó, mint én. Ez lerítt az arcáról, és egy "Ma még úgyis kijössz onnan" felszólalással a fiúk után szaladt. Most, hogy már egy ideje benne vagyok a vízben, érzem, hogy kellemes. El tudnék lenni itt egy napot is. Gondolataimból a felém futó Podolski szakított ki.
- Bomba! - ordította és bevágódott mellém a medencében. - Bújtass el. - Úszott mellém és a hátam mögé bújt.
Felnevettem, mikor Roni is megjelent kipirult arccal, majd elégedett vigyorral nyugtázta, hogy a háromból kettő ellensége, már a medencében végezte és elindult a házak felé.
- Nem fog tovább jutni a kanyarnál. - magyarázta Poldi.
Igaza volt, ugyanis Müller jelent meg ordítva és persze futva a semmiből, majd felkapta a meglepődött barátnőmet. Meg sem állt vele a medencéig, hiába kiabált vele Roni.
- Fürdés idő - dobta bele a vízbe, majd hátrébb akart menni, hogy ne legyen vizes, de megcsúszott és belecsapódott hassal.
Felszisszentem és a test felé úsztam, ami lassan süllyedt le a medence aljára.
- Túléli - kapaszkodott ki Lukas a partra, de Roni visszarántotta.
Én azért még közelebb mentem a némethez és épp le akartam bukni, hogy megnézzem él-e vagy hal. Ekkor azonban úgy bukkant fel a felszínre, mint egy bálna. Köhögött párat, majd röhögni kezdett.
- Eléggé szótlan vagy most Lex - vigyorgott a képembe a csatár.
- Áh, csak azért, mert felkeltettétek - legyintett Roni már a medence széléről. - Épp azon gondolkodik, hogy hogyan öljön meg titeket.
Én csak bólintottam egyet és megpróbáltam kikászálódni a medencéből, ami nem jött volna össze, ha Müller nem nyújtja ki felém a kezét, hogy segítsen. Leültem és csendben megvártam, míg Roniék lelépnek. Én maradtam még egy kicsit és a lábamat lógatva, hátradőltem. Úgyis tiszta víz voltam már.
Elgondolkodtam rajta, hogy Roni milyen jól kijön a többiekkel, míg én inkább csendesebb vagyok. Mert egy hülye vagy. - zártam le magamban a témát. Engem nem szabad egyedül hagyni a gondolataimmal, mert átveszik felettem a hatalmat és eltűnök az univerzum legsötétebb zugában. Na erről beszéltem. Hirtelen felkeltem és egy furcsa ötlettől vezérelve levettem a pólómat, ami még mindig tocsogott a víztől. Egy melltartóban és egy rövid gatyában visszaugrottam a medencébe. Teljesen olyan volt, mintha csak fürdőruhában lettem volna. Úsztam egy pár hosszt, hogy kitisztuljon a fejem. Próbáltam mindenre gondolni, így a popsitörlőtől a gyertyatartóig minden eszembe jutott. Egyszerűen csak random szavakat soroltam magamban.
- Te meg mit csinálsz? - szólalt meg valaki mögöttem, mire összerezzentem.
- Szerintem repülök - magyaráztam nem kis szarkazmussal a hangomban.
- Csatlakozhatok? - kérdezte, de meg sem várta a válaszom, már bent is volt.
- Persze, miért ne? - motyogtam.
A hátvéd elindult felém, majd mikor elém ért elvigyorodott.
- Tudom, hogy te voltál, aki összekente a kocsit - pislogtam rá ártatlanul Hummels-re.
- Fogadjunk Podolski mondta el - sóhajtott fel, majd rám nézett félszegen. - Ugye nem akarod elmondani Löw-nek?
Éppen válaszolni, akartam, hogy eszembe sem volt ilyet tenni, mikor valaki megszólalt mögöttünk. Jobban mondva elüvöltötte magát.
- Dupla edzés! - vágódott be mellénk valaki.
Hummels egy másodperc törtrésze alatt sápadt el, majd mikor előbukkant a víz alól a focista rögtön visszanyomta a fejét.
- Anyukádat szívasd Manu.
Elvigyorodtam. Egyre többen leszünk itt, állapítottam meg magamban és szóltam Hummels-nek, hogy szerintem nem azért kapálózik Neuer, mert olyan kedve van, hanem mert nem kap levegőt.
- Megérdemli - mondta, de azért elengedte a kapust, aki végre feljutott a felszínre.
Felnevettem és csak akkor hagytam abba, mikor a medence alján felkapcsolódtak a fények.
- Mennyi az idő? - néztem fel és sikerült azt is megállapítanom, hogy nagyon besötétedett.
- Este tizenegy körül lehet most - vont vállat a kapus. - Tényleg! Nem is láttalak vacsoránál.
Ebben a pillanatban esett le, hogy nagyon régóta bent lehetek.
- Itt voltam - vontam vállat. Amíg nem éreztem az éhséget, addig nincs gond.
- Pedig Löw mindenkinek mondta - jelent meg Poldi és Müller.
Felnéztem rájuk, akik száraz ruhában ácsorogtak és természetesen, mi mást tettek volna, mint önelégült mosollyal figyelnek bennünket. Valami, vagy inkább valaki mozgott a hátuk mögött, és mikor megláttam barátnőmet, ahogy a hátukhoz oson, elnevettem magamat.
- Mi olyan vic... - Nem bírta befejezni Müller, mert Roni taszított rajta egyet, így a víz alá került.
Poldi meg fel sem eszmélt még, de ő is a medencében találta magát.
- Na végre! - tette csípőre a kezét. - Mindenki a helyén van.
Én akartam neki szólni. Esküszöm, hogy akartam neki szólni, de Löw gyorsabb volt és belelökte egyetlen mozdulattal a őt is. Halál sem tudja, hogy honnan került ide az edző, de egy "ti hülyék vagytok" nézéssel fordult a vízben lévőkhöz. Így már hatan úszkáltunk benne, ami vicces volt, mert szerintem még a fele csapat biztosan elfért volna itt.
- Melyik köcsög volt az? - jött fel a felszínre Vera és a partra nézett.
- Antik váza drágám, antik váza - guggolt le egy önelégült mosoly kíséretében. - Amúgy Lexy - fordult felém. -, a vacsorád elrakattuk neked, úgyhogy, ha majd hajlandó vagy kijönni és nem ott leélni az életedet, akkor ehetsz.
Megköszöntem neki és a lépcsők felé úsztam, hogy minél hamarabb kint legyek. Nehéznek éreztem magam, mikor kijutotam. Nem is csodálkozom, hiszen bent lehettem körülbelül három-négy órája is. Mindenkit magam mögött hagyva, elindultam, hogy átöltözzek. Fáradt voltam, nyűgös és kiszívott a víz. Na jó, lehet, hogy kissé másnaposnak is számítottam, de azt most ne vegyük ide. Előkaptam az otthonról hozott brazilos rövidgatyámat és egy fehér csontvázokkal teli strandfelsőt. Ezekkel indultam meg a fürdő felé, ami most hála az isteneknek, üres volt. Csak egy gyors zuhanyra álltam be a meleg víz alá. Hajat mostam, majd megtörölköztem és felöltöztem. Előre fésültem a hajamat és egy otthoni módszerrel egyenesen tartottam. Egyenesen felfelé. Körülnéztem a fürdőben és az egyik fiókban, marha nagy mázlimra, találtam egy ollót. Nem igazán hajvágó, de megteszi. Igen, le akartam vágni a hajamat, mert nyár volt és meleg. Mielőtt meggondolhattam volna magamat, nyisszantottam egy nagy arasznyit. Kidobtam a kukába a maradékot, és átfésülve a hajamat, a tükörbe néztem. Az eddig hátközépig érő tincsek, most a vállamig értek és tépett is volt. Kissé összeborzoltam, hogy ne tapadjon a fejemhez. A vizes ruháimat bedobtam az egyik sarokba egy "Majd kiteregetem" mondattal. A konyha felé menet összefutottam Verával, aki gondolkodva nézett végig rajtam, majd a hüvelyk ujját felmutatva, elsétált. Ezzel ő el is intézte. Nem úgy, mint Mesut, aki mikor meglátott a hűtőnél, akkor kiejtette a poharat a kezéből.
- Te jó ég! Lexy, mi a francot csináltál? - kerekedtek még nagyobbra a szemei.
- Ez tetszik - vontam vállat.
- Mit mondok én majd a szüleidnek, ki tette ezt? - dörzsölte meg orrnyergét. - Tényleg. Ki tette? Ugye nem Roni?
- Mit csináltam én? - jelent meg mellette az emlegetett szamár, egy almával a kezében.
- Roninak ehhez semmi köze, én vágtam le - vettem elő a hűtő mélyéről a kaját. - Amúgy meg anya mutatta nekem a videót, amiben ezt csinálja a csaj. Ha nekem tetszik, addig nem nagyon szól igazán bele.
Mesut valamit mormogott az orra alatt, de a mikrótól már nem értettem semmit. A nap hátralévő részében csak ténferegtem. Éjfél körül akartam lefedüdni aludni, ahhoz meg még volt egy fél órám. Sétáltam egyet a kertben, ahol összefutottam Lukas-ékkal.
- Jé, egy Lexy - álltak meg előttem. - Jól áll a rövid.
- Köszi - túrtam bele a még mindig nedves hajamba.
- Amúgy azt akartuk mondani a medencénél, hogy mivel te nem voltál kajálni, ezért nem hallottad, mikor Löw bejelentette a bált.
Kellett egy kis idő, mire leesett, hogy miért is olyan fontos.
- Nem - jelentettem ki. - most leszögezem, hogy nem veszek fel báliruhát, meg kisestélyit és semmi elegáns, vagy kényelmetlen cuccot.
- Én szóltam, hogy ezt fogja mondani - jelent meg Roni. - Én sem akartam, de a sajtó külön kérte, hogy jelenjen meg a két német vendég is.
- Kurva jó - motyogtam magyarul. - Mikor lesz?
- Holnap - válaszolt Müller.
- Addig nekünk ruhát is kell találni - ingattam meg a fejemet.
- Áh, úgyis fogadtunk - vont vállat lazán Vera.
- Mit csináltatok? - roncoltam a homlokom.
- Te is benne vagy, nyugi - vágott hátba Poldi.
Már azt terveztem, hogy hogyan tépem le Roni fejét, mikor megszólalt.
- Nyugalom, megéri - vigyorgott rám és mondani kezdte. - Megengedjük ennek a két idiótának, hogy felöltöztessenek minket a bálra.
A szemöldököm a tarkómig csúszott. Mit csinált ez a hülye?
- Cserébe - mondta tovább mielőtt leordíthattam volna. - Mi is felöltöztethetjük őket, akármibe.
- Akármibe? - mosolyodtam el gonoszul. - Női ruhába is?
Láttam, ahogy Müllerék nagyot nyelnek, majd igenlőn bólintottak.
- Csak annyi, hogy ránk aggatnak cuccokat és cserébe miniszoknyát adhatok rájuk? - röhögtem fel. - Jó, ez tényleg megérte.
- Csak akkor ér a fogadás, ha egy szót sem szóltok arról, hogy mibe csomagolunk titeket - lép ki elénk Lukas és háttal kezd el sétálni.
- Holnap lesz az első meccs is, igaz? - néztem Müllerre. - Brazília és Horvátország.
- Jól mondod, az után lesz a "bál". Így lesz időnk elvinni titeket vásárolni.
- Már megint? - kérdeztem és előre féltem a holnaptól.
Éppen válaszolni, akartam, hogy eszembe sem volt ilyet tenni, mikor valaki megszólalt mögöttünk. Jobban mondva elüvöltötte magát.
- Dupla edzés! - vágódott be mellénk valaki.
Hummels egy másodperc törtrésze alatt sápadt el, majd mikor előbukkant a víz alól a focista rögtön visszanyomta a fejét.
- Anyukádat szívasd Manu.
Elvigyorodtam. Egyre többen leszünk itt, állapítottam meg magamban és szóltam Hummels-nek, hogy szerintem nem azért kapálózik Neuer, mert olyan kedve van, hanem mert nem kap levegőt.
- Megérdemli - mondta, de azért elengedte a kapust, aki végre feljutott a felszínre.
Felnevettem és csak akkor hagytam abba, mikor a medence alján felkapcsolódtak a fények.
- Mennyi az idő? - néztem fel és sikerült azt is megállapítanom, hogy nagyon besötétedett.
- Este tizenegy körül lehet most - vont vállat a kapus. - Tényleg! Nem is láttalak vacsoránál.
Ebben a pillanatban esett le, hogy nagyon régóta bent lehetek.
- Itt voltam - vontam vállat. Amíg nem éreztem az éhséget, addig nincs gond.
- Pedig Löw mindenkinek mondta - jelent meg Poldi és Müller.
Felnéztem rájuk, akik száraz ruhában ácsorogtak és természetesen, mi mást tettek volna, mint önelégült mosollyal figyelnek bennünket. Valami, vagy inkább valaki mozgott a hátuk mögött, és mikor megláttam barátnőmet, ahogy a hátukhoz oson, elnevettem magamat.
- Mi olyan vic... - Nem bírta befejezni Müller, mert Roni taszított rajta egyet, így a víz alá került.
Poldi meg fel sem eszmélt még, de ő is a medencében találta magát.
- Na végre! - tette csípőre a kezét. - Mindenki a helyén van.
Én akartam neki szólni. Esküszöm, hogy akartam neki szólni, de Löw gyorsabb volt és belelökte egyetlen mozdulattal a őt is. Halál sem tudja, hogy honnan került ide az edző, de egy "ti hülyék vagytok" nézéssel fordult a vízben lévőkhöz. Így már hatan úszkáltunk benne, ami vicces volt, mert szerintem még a fele csapat biztosan elfért volna itt.
- Melyik köcsög volt az? - jött fel a felszínre Vera és a partra nézett.
- Antik váza drágám, antik váza - guggolt le egy önelégült mosoly kíséretében. - Amúgy Lexy - fordult felém. -, a vacsorád elrakattuk neked, úgyhogy, ha majd hajlandó vagy kijönni és nem ott leélni az életedet, akkor ehetsz.
Megköszöntem neki és a lépcsők felé úsztam, hogy minél hamarabb kint legyek. Nehéznek éreztem magam, mikor kijutotam. Nem is csodálkozom, hiszen bent lehettem körülbelül három-négy órája is. Mindenkit magam mögött hagyva, elindultam, hogy átöltözzek. Fáradt voltam, nyűgös és kiszívott a víz. Na jó, lehet, hogy kissé másnaposnak is számítottam, de azt most ne vegyük ide. Előkaptam az otthonról hozott brazilos rövidgatyámat és egy fehér csontvázokkal teli strandfelsőt. Ezekkel indultam meg a fürdő felé, ami most hála az isteneknek, üres volt. Csak egy gyors zuhanyra álltam be a meleg víz alá. Hajat mostam, majd megtörölköztem és felöltöztem. Előre fésültem a hajamat és egy otthoni módszerrel egyenesen tartottam. Egyenesen felfelé. Körülnéztem a fürdőben és az egyik fiókban, marha nagy mázlimra, találtam egy ollót. Nem igazán hajvágó, de megteszi. Igen, le akartam vágni a hajamat, mert nyár volt és meleg. Mielőtt meggondolhattam volna magamat, nyisszantottam egy nagy arasznyit. Kidobtam a kukába a maradékot, és átfésülve a hajamat, a tükörbe néztem. Az eddig hátközépig érő tincsek, most a vállamig értek és tépett is volt. Kissé összeborzoltam, hogy ne tapadjon a fejemhez. A vizes ruháimat bedobtam az egyik sarokba egy "Majd kiteregetem" mondattal. A konyha felé menet összefutottam Verával, aki gondolkodva nézett végig rajtam, majd a hüvelyk ujját felmutatva, elsétált. Ezzel ő el is intézte. Nem úgy, mint Mesut, aki mikor meglátott a hűtőnél, akkor kiejtette a poharat a kezéből.
- Te jó ég! Lexy, mi a francot csináltál? - kerekedtek még nagyobbra a szemei.
- Ez tetszik - vontam vállat.
- Mit mondok én majd a szüleidnek, ki tette ezt? - dörzsölte meg orrnyergét. - Tényleg. Ki tette? Ugye nem Roni?
- Mit csináltam én? - jelent meg mellette az emlegetett szamár, egy almával a kezében.
- Roninak ehhez semmi köze, én vágtam le - vettem elő a hűtő mélyéről a kaját. - Amúgy meg anya mutatta nekem a videót, amiben ezt csinálja a csaj. Ha nekem tetszik, addig nem nagyon szól igazán bele.
Mesut valamit mormogott az orra alatt, de a mikrótól már nem értettem semmit. A nap hátralévő részében csak ténferegtem. Éjfél körül akartam lefedüdni aludni, ahhoz meg még volt egy fél órám. Sétáltam egyet a kertben, ahol összefutottam Lukas-ékkal.
- Jé, egy Lexy - álltak meg előttem. - Jól áll a rövid.
- Köszi - túrtam bele a még mindig nedves hajamba.
- Amúgy azt akartuk mondani a medencénél, hogy mivel te nem voltál kajálni, ezért nem hallottad, mikor Löw bejelentette a bált.
Kellett egy kis idő, mire leesett, hogy miért is olyan fontos.
- Nem - jelentettem ki. - most leszögezem, hogy nem veszek fel báliruhát, meg kisestélyit és semmi elegáns, vagy kényelmetlen cuccot.
- Én szóltam, hogy ezt fogja mondani - jelent meg Roni. - Én sem akartam, de a sajtó külön kérte, hogy jelenjen meg a két német vendég is.
- Kurva jó - motyogtam magyarul. - Mikor lesz?
- Holnap - válaszolt Müller.
- Addig nekünk ruhát is kell találni - ingattam meg a fejemet.
- Áh, úgyis fogadtunk - vont vállat lazán Vera.
- Mit csináltatok? - roncoltam a homlokom.
- Te is benne vagy, nyugi - vágott hátba Poldi.
Már azt terveztem, hogy hogyan tépem le Roni fejét, mikor megszólalt.
- Nyugalom, megéri - vigyorgott rám és mondani kezdte. - Megengedjük ennek a két idiótának, hogy felöltöztessenek minket a bálra.
A szemöldököm a tarkómig csúszott. Mit csinált ez a hülye?
- Cserébe - mondta tovább mielőtt leordíthattam volna. - Mi is felöltöztethetjük őket, akármibe.
- Akármibe? - mosolyodtam el gonoszul. - Női ruhába is?
Láttam, ahogy Müllerék nagyot nyelnek, majd igenlőn bólintottak.
- Csak annyi, hogy ránk aggatnak cuccokat és cserébe miniszoknyát adhatok rájuk? - röhögtem fel. - Jó, ez tényleg megérte.
- Csak akkor ér a fogadás, ha egy szót sem szóltok arról, hogy mibe csomagolunk titeket - lép ki elénk Lukas és háttal kezd el sétálni.
- Holnap lesz az első meccs is, igaz? - néztem Müllerre. - Brazília és Horvátország.
- Jól mondod, az után lesz a "bál". Így lesz időnk elvinni titeket vásárolni.
- Már megint? - kérdeztem és előre féltem a holnaptól.
