2. Reszkessetek

Zene: Ezüst patak

Lexy:

   Miután könnyes búcsút vettem anyáéktól és kiértünk a reptérre... vagy mi a fenére. Megismertem Dani Alvest. Nem szerettem a TV-n keresztül, de így élőben egy nagyon őrült és vicces srácot láttam meg benne. Kissé zavart, hogy nem tudok angolul beszélni, de a lényeg, hogy megértem, amit mondnak. A gépen valami másik világba csöppentem. Mintha egy kis hercegnő lennék, akiről most derült ki, hogy gazdag és másik életet kell kezdenie. Valamiben igaza volt a fantáziámnak, mivel azt biztosan tudtam, hogyha egyszer innen hazajutok, akkor teljesen máshogy fogok tekinteni mindenre.

 - Jól van na! Egyszer tévedtem, megesik. Most ti jöttök! - nyomott kezembe egy különös szerkezetet, amiről annyit tudtam, hogy azzal kell valamit csinálni. Lehet, hogy most hülyének néztek, de sosem voltam nagy játékos. Inkább maradtam a könyveknél és a mangáknál.

 - Én... nem tudok Xboxozni. Sosem játszottam még ilyet - forgattam értetlenül a kezemben a mugli-kütyüt. Teljesen úgy éreztem magam, mint egy varázsló a való világban.

 - Mi is nulláról kezdtük - kacsintott a Barcás férfi, majd elmagyaráztak néhány dolgot.

A végére tök jól belejöttem, de még így se vagyok profinak mondható. Mikor meguntuk a játékot beszélgetni kezdtünk.

Elvetemültek ezek a játékosok. (persze csak is jó értelemben!) A sót és a cukrot összekeverni? Minden reggel többször meg fogom kóstolni, hogy mit teszek a kávémba.

 - Nem lesz gond - legyintett Roni.

 - Megneveljük őket! - vigyorogtam barátnőmre és különböző kínzóeszközök jutottak eszembe. Mondhatjátok, hogy őrült vagyok! Mert az is vagyok!

Végül rátértünk az ötmillióforintos kérdésre. Mesut kiment a WC-re így Alves kicsit kutakodhatott a magánéletünkben.

 - És, meséljetek. Ki a nagy szerelmetek? - vigyorgott sokat sejtetően. - Na ne nézzetek így rám. Minden focidrukker csajnak van egy focista szerelme. Ki az?

Nem tudtam mit mondani. Nem azért, mert nem értettem a kérdést, hanem mert túl sok volt. Ha egyet választok, akkor megsértődik a másik.

 - Ja! Ne örülj, nem te - vigyorgott barátnőm a focistára, mire ő csak jóváhagyta. Most komolyan ennyire kíváncsi?

 - Nekem Neymar... az... aki bejön... - dadogott barátosném. Otthon bezzeg nagy volt a szád!

 - Nekem Mattia - szökött vér az arcomba és magamban ezerszer bocsánatot kértem a többi focistámtól. - Te, Roni... - gondolkodtam el. És ha én gondolkodok, abból semmi jó nem sül ki másoknak! Főleg akkor nem, ha azt a valakit szeretem. Bocs, Roni.

 - Tudtommal nem csak Nenéért vagy oda olyan nagyon - használtam az anyum által kitalált becenevet.

 - Tudtam én, hogy bejövök neked! - kezdett el poénkodni Dani.

 - Nem igaz! - ellenkezett Roni, de szerintem még ő sem tudta, hogy kire gondolok.

 - Tényleg nem te... hanem Özil!

Láttam Veronika szemében, hogy most legszíveseben megölne, de ebben a pillanatban belépett az említett.

 - Jó, hogy végeztél! - pattant fel zavartan a helyéről Vera. - Én is elugrok. Mindjárt jövök! - slisszolt ki az ajtón.

Kicsit kezdtem úgy érezni, hogy túllőttem a célon, de megnyugodtam, mikor Dani elindult barátnőm után.

 - Daniel Alves da Silva - állította meg Mesut hangja.

 - Ne szólíts így! Olyan, mintha rossz fát tettem volna a tűzre - vágta be a durcát.

 - Egy ujjal se érj hozzá - mutatott az ajtóra. Megpróbáltam nem nevetni, de ez nem ment. Nehéz lett volna elmagyarázi a helyzet kétértelműségét, így csak legyintettem.

 - Nem vagyok pedofil! - indult el újra az ajtó felé. - És feleségem is van. Őt sosem hagynám el! - mosolyodott el Dani, majd hozzáért egy ujjal a tiltott ajtóhoz, ami mögött rögtön el is tűnt.

 - Na, szóval - vigyorogtam Mesutra. - Azt még nem kérdeztem, hogy hogyan szólíthatnálak.

 - Nyugodtan hívj Mesutnak, vagy Özilnek. Amelyik jobban bejön. - vont vállat lezseren, de azért a szemeit le nem vette az ajtóról.

 - Nyugi - nevettem. - Nem fogja megenni, ha meg mégis meg akarná tenni, akkor nem olyan törékeny az unokahúgod, mint hiszed. Nem kell félteni.

 - Oké, hiszek neked - vett elő egy poharat Lucifer tudja honnan. - Csak furcsa, hogy sokáig nem kerestem és most itt a VB. Erre elrángatom magammal. Nem különös?

 - Erre én adjak válasz? - ültem le.

 - Nem mennek jól a dolgok otthon - motyogta, de nekem a hallásom kiváló, mert nem nyalok sok... Fagyit.

 - Szóval, kellett egy lelki támasz. Egy olyan ember, aki nem ismer teljesen, így meg tudja érteni a gondjaidat. El mersz neki mindent mondani, mert a rokonod, de mégsem vetne meg, mert... a rokonod - döntöttem hátra a fejem.

 - Elég jó ember ismerő vagy - bólintott Mesut.

 - Egy időben...

Nem tudtam befejezni a mondatot, mert Vera lépet be az ajtón. Mögötte szorosan Daniel.

 - Nyugalom, barátom! Nem rontottam meg. - vigyorgott a brazil hátvéd.

 - Kíváncsi vagyok, hogy kiről mi lesz a véleményed az első nap után - súgta oda Mesut, mire én bólintottam.

Ránéztem barátnőmre, hogy lássam mérges-e még rám. De úgy látom Daniel nagyon jó lelki doktor.

Későn indultunk lefeküdni. Kiemelem, hogy csak ALUDNI! Vera elmen zuhanyozni, és miután végzett, én is léptem. Kihasználtam az alkalmat és jó sokáig folyattam magamra a vizet. Otthon apa mindig csesztet, hogy miért nem lehet 3 perc alatt lezuhanyozni, mint ő. Csak mert sajt! Üzenem drágam apumnak.

 - Őszintén szólva emberek... Én elfáradtam - motyogtam.

Vera fordított, mert nekem már nem volt erőm semmihez. Majdnem elaludtam ott helyben.

 - ...kanapék kihúzhatóak - értettem meg a brazilt, mire csak egy "Zsír!" szócskával reagáltam.

 - Alexa! Zeusz szerelmére... - nem figyeltem. - Sicc aludni. - lökött meg.

Felültem és hisztisen kinyújtottam rá a nyelvemet, mire ő utánozta a mozdulatot. Mivel Verával igencsak makacsok vagyunk, így meg tudtuk oldani az ágy problémát. Ahogy párnát ért a fejem el is aludtam.

 - Aztakurva! - káromkodtam magyarul, amikor reggel keltett a mi brazil barátunk. Egy nem túl kellemes módon. Bár ez még mindig jobb, mint az én családom keltési szokása: Benyúlnak a lábujjaid közés és bökdösnek. Na, arra nem lehet nem felkelni.

Vera és Dani beszélgettek, amiből nekem annyi jött le, hogy lassan megérkezünk. El akartam slisszolni a fürdőszoba felé, mikor meghallottam a zuhany szót és Mesut nevét egyben. Így lemondtam a fürdő lestoppolásról. Már épp visszaaludtam volna, mikor is Mesut lépett ki az ajtón és én egy mondattal elintézve kint hagytam barátnőmet a focisták karmai közt. Most alkalmaztam az apaféle zuhanyzást. Magyarul végztem 2 perc alatt. Felkaptam az első kezem ügyébe akadó ruhadarabot, ami egy rövid szagatott farmert és egy egyszerű fehér amcsis felsőt takar.

 - Mehetsz! - rontottam ki majdnem az ajtón.

 - Milyen... Hamar kész lettél - mért végig Roni gyanakvóan.

 - Megesik - vontam vállat.

Míg Vera elment letusolni nem igazán történ semmi érdekes. Vera is hamar kész lett. Nem nagyon figyeltem a beszélgetésüket. Otthon járt az eszem. Mi lehet a kicsikkel? Anyáék jól vannak? Mindig a legrosszabbra gondolok, ha távol vagyok tőlük. És higyjétek el, hogy ilyen messze sem voltam még a családtól! Az interjú szóra kaptam fel a fejemet. Vera meg az interjú két külön dolog... Hogyan is magyarázhatnám meg kedves barátosném személyiségét. Képzeljétek el Piton professzort a Harry Potterből, csak a Vera testében. Csöpögő szarkazmus és egy kis üveg kegyetlenség, ezt ha megszórjuk a kimértséggel, akkor megkapjátok a Pindúr Pandúrokat! Na jó, vicc volt! Roni jön ki belőle.

 - Ne félj, gyakorlom veled az interjút - lökdöstem meg kicsit, mire szerintem még jobban megijedt.

Lassan elkezdtünk ereszkedni. Mindannyian leültünk és tényleg egy-két huppanás után, már lent is voltunk. Lassan kezdtem megszokni, hogy én alig értem az angolt, mivel Vera és Mesut volt olyan "kedves" (el ne higyjétek), hogy angolul dumálgattak. Majd nagy meglepetésemre egyszercsak újra a magyar nyelvet kezdték beszélni. Elmagyarázta Mesut, hogy elég sok lesz a riporter, de egynek sem szabad válaszolni. Oké, ennyire azért én sem vagyok hülye.

 - Mindenkinek megvan mindene? - fordult hátra Özil.

 Bólintottam. Ennél több nálam már úgy sem lehet. Egy jó nagy adag izgalom és kíváncsiság. Reszkess Brazília itt jön Alexa!