6. Ágyszomszédok

Zene: Ez nem lehet szerelem

Lexy:

 - Szerintem azt se vennék észre, ha lelépnénk - vigyorgott Podolski.
 - Tegyél fel neki valami hülye kérdést - unszolta Müller.
 - Jó, jó, de mit? - Szinte láttam, ahogy a fogaskerekek megmozdulnak Poldi fejében, majd kinyögte az első eszébe jutó kérdést. Persze csak miután magára hívta a figyelmét.
 - Roni! Neymar! Figyeltek ti egyáltalán? Mármint ránk... - vont vállat.
 - Pe... Persze - vörösödött el egy kicsit.
 - Akkor mi Alexa kedvenc állata? - vigyorgott fölényesen a hülye. Ennél jobbat nem tudott kitalálni?
 - A két öccse - nézett rám a barátnőm, mire bólintottam egyet somolyogva.
Roni visszanézett Nenére és nem is engedték el egymás tekintetét.
 - Szóval akkor holnap edzés? - dőlt hátra az a brazil, aki tudott figyelni.
 - Jah, még nem is csináltunk semmit - sóhajtottam fel és lejjebb csúsztam az ülésen.
 - Erről jut eszembe - csapott a homlokára Alves. - Majd mond meg Roninak is, ha kikerült Jóia bűvköréből, hogy meg vagytok hívva egy VB buliba - villantotta rám az összes fogát.
 - VB buli? - csillant fel a szemem, amit Mesut is észrevett és rosszallóan bólogatott.
 - Az egy olyan "kis" összejövetel - csinált a levegőbe macskakarmokat -, ahol mindenki meghív mindenkit a csapatából. Ez lehet nemzetközi csapat és a mostani VB-s is - világosított fel.
 - Nem leszünk akkor kicsit sokan? - vontam össze a szemöldököm.
 - Ez a cél - vont vállat.
Elgondolkodtam és rájöttem, hogy rengeteg embert fogok megismerni. Nem is akármilyeneket! Amikor a TV előtt ülve reménykedtem, hogy egyszer eljutok egy focimeccsre, akkor nem így értettem. Persze ez ezerszer jobb!
 - Természetesen titeket is várunk - nézett a brazil Müllerékre. - Egy kikötés van! Csak két embert hívhattok meg. Még így is ki kell bérelnünk egy hotelt - sóhajtott, mintha ez lenne a világ legnehezebb dolga.
 - Akkor Verával mi is meghívhatunk két-két embert? - vigyorodtam el.
Dani csak bólintott.
 - Hol lesz? Mikor? Hány órakor? Eddig kik vannak a listán? - kérdeztem egyszerre többet, mivel féltem, hogy mire egyre megkapom a választ, elfelejtem a többi kérdést.
 - Nyugi Lexy! - Lendítette Dani magasba a kezeit, majd szépen sorban válaszolt. - A hotel neve: Lildo, nincs messze a szállásunktól. Holnap után este héttől. Eddig a listán van:

• Brazil csapat: Júlio Cesar, David Luiz, Marcelo, Willian, ez a hülye -mutatott a barátjára- és én.
• Uruguay csapat: Eddig csak Cavani jelzett vissza...
• Francia csapat: Lloris, Varane, Griezmann, Benzema.
• Portugál csapat: Nani és Cris.
• Végül a spanyol csapatból: Iker, Sergio, Xabi, Mata és Torres...

 - A többi csapatból még nem jelzett senki... - gondolkodott el. - Ja de! Még az olaszok is visszajeleztek, hogy jönne: Gigi, Sirigu, Veratti, Mattia és Balotelli.
Megvártam, míg Dani befejezi és csak utána nevettem fel. Arcomat a kezembe temetve vertem a fejet az asztalba.
 - Mi olyan vicces? - lepődött meg a brazil.
Magam sem tudtam, hogy min nevetek. Azon, hogy anyám (majdnem) összes kedvenc focistájával találkozni fogok, vagy azon a tényen, miszerint a buliban ott lesz az egyik nagy szerelmem, Mattia De Sciglio is?
 - Nem tudom - válaszoltam az igazsághoz hűen és még mindig törölgettem a szemeimet.
 - Többet nem ihatsz - húzta el előlem a poharamat Mesut.
 - Megpróbálhatnám elmagyarázni, de nem értenétek - vontam vállat és durcásan visszakaparintottam a poharamat. Ami igazából már ki is fogyott, csak jó volt rágcsálni a szívószál végét.
 - Ugye nem akarsz ágyszomszédja lenni valamelyiknek? - vakarta meg a fejét Müller.
Én tényleg megpróbáltam visszafogni a röhögést, de ez a szó betette a kaput.
 - Ágyszomszéd? - nyugodtam meg egy pillanat alatt, aztán húzni kezdtem az agyukat. - Talááán... Ha Lloris ráér egy estére...
 - Ezt most verd ki a szép kis fejecskédből, különben aznap bezárunk a szobádba - fenyegetőzött Poldi.
 - Úgy kezeltek, mintha nem lennék megbízható - forgattam meg a szemeimet, de azért egy mosoly ott bujkált a szám szegletében.
 - Mi? Egy egész napot elbeszélgettünk? - hallottam meg Vera hangját hirtelen. Jé! Még él!
 - Csak egy felet - nézett ki Alves is az ablakon, majd felkelt a helyéről és Ronival a sarkában elindultak.
Mesutékkal mi is elkezdtünk szedelőzködni, amíg Nene fizetett.
Most az egyszer megengedtem, hogy ő fizessen! Ezekre a dolgokra elég érzékeny vagyok. Nem engedem, hogy kinyissák előttem az ajtót, mindig mindenkit magam elé engedek, amivel általában az őrületbe is kergetek mindenkit. Én fizetek magamnak, ha pedig valaki mégis hamarabb lép a kasszához, akkor a következő alkalommal én hívom meg. Ezeket érdemes tudni rólam.
 - Min gondolkozol ennyire? - lépett mellém Mesut.
 - A bulin... - értelmes tekintetére csak vállat vontam. - Ha holnap van az első edzés és azután a buli... Akkor is kell nektek reggel menni futkosni, és a többi. - Vigyorogtam a képébe.
 - Áh, szóval azt tervezted, hogy a buli után ti Verával nyugodtan fogtok aludni? - nézett le rám.
 - Ne merészeld..! - hagytam lógva a mondatot.
 - Szerintem beszélek egy kicsit Jogival, hogy minden edzésen részt kelljen vennetek! - futott el az autóig, amit én szerencséjére nem tudtam utánozni.

" - Tudom, hogy szerelmes vagy a barátnőmbe! - rontottam rá a félmeztelen Neymarra.
 - Nem tagadom, nagyon bejön - sóhajtott fel.
 - Ha játszani mersz vele megöllek - böktem az ujjam a mellkasába, csakhogy nyomatékosítsam a szavaimat.
 - Én... - Nem tudta befejezni, mert léptek közeledtek. - Bújj el!
Neymar belökött egy szekrénybe... BELÖKÖTT EGY SZEKRÉNYBE!!! Ha ezen a tényen túltettem magam, akkor ki is leshetnék. Morgolódtam magamban.
 - Nem tehetem, én nem vagyok elég jó neked - hátrált meg Vera és távozni készült a szobából, amit, ha megtesz, akkor fejbe csapom.
 - De nekem nem kell más, csak TE! - húzta közelebb magához a brazil a barátnőmet.
Vera rögtön nem ellenkezett..."

 - ALEXA!!! - rontott be a szobába Vera, mire én gyorsan becsaptam a fanfictionos füzetemet.
 - Igen? - Nem mertem levegőt venni.
 - Mit csinálsz? - húzta össze a szemöldökét, és elkezdett közeledni. Ez nem jó! Nagyon nem jó!
 - Semmit - csúsztattam be a párnám alá a lapokat. - Mit szeretnél?
Felkeltem az ágyból és mellé sétáltam.
 - Löw küldött, miszerint szóljak mindenkinek, hogy edzés! - húzta ki magát.
Hátba vágtam és biztosítottam róla, hogy mindjárt indulok, addig is menjen körbe a srácoknál is. Mikor elhagyta a szobát, csak akkor lélegeztem fel. Kissé elkalandoztam. Viszont mit tegyek, ha ilyen aranyosak együtt? Rendben, még csak tegnap látták egymást először élőben, de akkor is! Egy rossz brazil szappanoperát próbáltam írni, amiből csak a "rossz" jött össze. Gyorsan az ágyhoz mentem, majd a füzetet magamhoz véve a gardróbba indultam. Eldugtam az írást az egyik ruhakupacom alá. Anya már szívrohamot kapott volna, ha látná máris milyen rendetlenség van az én "térfelemen".
 - Mintha bomba robbant volna! Most azonnal rakjál rendet! - utánoztam, miközben áttúrtam a cuccaimat, hogy az edző ruhámhoz hozzá férjek. Gyorsan átöltöztem és mikor kiléptem a ruhahalmaz mögül egy kék szemmel találtam szembe magam.
 - Kész vagy? - mért végig Vera.
 - Ne kérdezősködj, hanem öltözz ribanc - dőltem végig az ágyon és vártam.
Nem is kellett sokáig feküdnöm, mert Vera már jött is ki felöltözve. Míg én egy egyszerű fekete rövidnardágot és Nike trikót vettem fel, addig Ronin egy fekete hosszú(!) nadrág és Özil meze volt, amihez egy narancssárga edzőcipő is társult.

 - Te nem vagy komplett - nézett végig rajtam.
 - Ezt inkább neked mondhatnám. - nevettem fel.
Jókedvűen indultunk el lefelé a lépcsőn. A srácok a kinti ebédlőben vártak ránk.
 - Milyen lengén öltözött itten valaki - vigyorgott a képembe Neuer.
 - Mire, vagy kire várunk? - sóhajtott fel Vera.
Még be se fejezte a mondatot, mikor megjelent egy ismeretlen hapsi.
 - Én fogom nektek megmutatni a pályát. - magyrázta angolul. - Gyertek!
Követtük ezt a karót nyelt fickót és pár perc séta után elértünk egy négyzet alakú pályára, aminek minden oldalán állt egy kapu.
 - Most ez komolyan négyzet alakú? - morogta magyarul Vera, mire Mesut sandán nézett rá.
 - Na emberek! - hasított a levegőbe Jogi hangja. Ez honnan került elő? - Nincs lazsálás! Kezdhetitek a bemelegítő futással! Jobbra át!
 Mindenki elindult az adott irányba, csak én maradtam egy helyben.
 - Csak nem megsüketült a kisasszony? - lépett mellém Piton.
 - Nem tudok futni - merdtem magam elé és figyeltem, ahogy Vera Özil mellé fut.
 - Van lábad, akkor futni is tudsz nem? - vonta fel a szemöldökét.
Felsóhajtottam és magyarázni kezdtem, miszerint az én térdem nem igazán jó "minőségű".
 - Akkor addig nyújtson - vette a figurát hivatalosra.
Megvontam a vállam és különféle gyakorlatokba kezdtem, ami kímélte a térdemet. Unalmamban a köröket számoltam, amit a többiek futottak. Viszont a harmincadik után feladtam. Vera elég jól bírta, a tempót, de mikor megálltak le tudtam olvasni az arcáról több érzelmet is. A legfeltünőbb a "Hogyha még egy kör lett volna, én esküszöm kicsinálom!" volt. A többiek is nyújtani kezdtek, majd jött az akadály pálya és a többi bemelegítés, amit tesiórákon is szoktunk csinálni otthon. Fekvőtámasz, hasprés és felülés. Ezek után jöttek a különböző labdajátékok. Labdavezetés, és kapura rúgás.
 - Na csajok! Most mutassátok meg mit tudtok! - lökte meg a vállam Khedira, majd lepacsizott Götzével.
 - Ezek nagyon elhitték - morogtam magyarul Verának, aki lassan a labda mögé sétált, majd bele rúgott.
Szép ívben repült a kapu jobb sarka felé, de az utolsó pillanatban Neuer lehúzta.
 - Szép volt - bólintott elismerően, majd visszahajította a labdát. - Máskor nagyobb erővel!
Szerintem Vera örült, hogy ilyet tudott rúgni. Látszik, hogy focizgatott otthon, de azért nem egy német kapus volt a kapuban.
 - Te jössz - szólalt meg mögöttem valaki és mikor hátra fordultam, akkor tudtam csak beazonosítani.
 - Kroos? - kérdeztem hitetlenkedve.
 - Célozd a bal alsó sarkát a kapunak, ott a leggyengébb a védelme. - Súgta, majd elhátrált.
Mint egy kibebaszott szellem. Ez volt az első gondolatom, de azért megfogadtam a tanácsát és becéloztam a baloldalt. Próbáltam úgy rúgni a labdába, hogy a kitűzött cél felé vegye az irányt, ami nagy meglepetésemre sikerült is. Nem pörgött a labda, így tudtam, hogy erőset is sikerült rúgnom. A kapuson egy pillanatra láttam a döbbenetet, aztán megpróbálna megfogni a labdát, de csak kikanalaznia sikerült. Néma csend és hulla szag...
 - Hűha, ez szép volt - veregette meg a hátam Lahm.
Mindenki gratulált, de én csak egy szempárt figyeltem. Mikor Löw rájuk szólt, hogy ők következnek, akkor én oda tudtam somfordálni a focista mellé.
 - Köszi a tippet - mosolyogtam Kroos-ra.
 - Sose köszönd meg, az balszerencséz hoz - lépett arébb és én úgy éreztem magam, mint egy elátkozott baba.
 - De hát... - léptem utána, de a hirtelen mozdulattól megfájdult a térdem és seggre estem.
 - Én megmondtam. - Fordult felém, majd otthagyott.
Kezdtem azt érezni, hogy tényleg van valami igazság a szavaiban, ahogy a térdemet fogtam.