 |
| Medence |
Roni szemszög
Amire írtam: Kiesza - Hideaway
Hogy szépen fogalmazzak; Jogit ebben a pillanatban szíves örömest bedobnám a medencébe. Már léptem egy lépést, hogy Hulknak képzeljem magam (nem, nem a brazil csatárra) és megpördítve behajítsam, de barátnőm elkezdett húzni a medence felé. Nem sokáig voltam a gondolataimba merülve, mivel arra lettem figyelmes, hogy Podolski és Müller a medencébe zuhan. Ingerültségem csökkent, és szám apró mosolyra húzódott, de miután barátnőm megszólalt, azonnal lehervad, mert rájöttem, hogy miért is vagyunk itt. A medence közelében. Két idiótával. Ja, bocsánat; Alexa is itt van. Akkor három.
- Ha abba hagytátok egymás, khm... Piszkálását, akkor szeretnénk mondani nektek valamit.
A két focista kikecmergett a vízből, németül kezdtek beszélni, ami azok közé tartozott, amiket utáltam. Ha egyszer nem tudok németül, és nem értem miről van szó, mindig morgós kedvembe kerülök. Most sem volt másképp; két mondat után megfordult a fejembe, hogy visszalököm őket.
- Magyarázatot kérünk ezekre - dugta eléjük a telefont.
- Lexy, drága... Te még sosem láttál érintőképernyős telefont? - nézett meglepetten Thomas a barátnőmre.
- Persze, hogy láttam már, de ezt...
- Alexa barátnőm arra akar kilyukadni, hogy ezt nem fogadhatjuk el. - szóltam közbe, mivel jobbnak láttam, ha a saját - még igencsak - nyugodt állapotomban tisztázom a dolgokat.
- Ez egy ajándék, és ajándékot nem illik visszaadni! - csücsörített Müller, és hozzánk hajolt, amit nem tudtam mire vélni. Most vagy puszit vár az ajándékért, vagy egy pofont. Igazság szerint mindkettőt visszafelé egymás után megadtam volna neki.
- Ezt... - kezdte barátnőm, de nem tudta befejezni, mert Lukas a szájára tapasztotta a mutatóujját.
- Már azzal is megbántottatok, hogy nem azokban a ruhákban jöttetek le, amiket vettünk nektek. Pedig mindenünket beleadtuk a vásárlásba. - vette elő színészi tehetségét a 20-as csatár.
- Elnézésetekért esedezünk, de már felvettünk másik ruhákat és nem szerettünk volna átöltözni. Ugye, szemet tudtok hunyni e felett az apró hibánk felett? - kérdezte barátnőm meghajolva, mire nagy pislogásba kezdtem. Azt már megszoktam, hogy Alexa addig hajolgat, amíg reumája nem lesz, de hogy ilyen faszán-lazán lefordít angolra egy mondatot... Elő kellett vennem a "Not bad." arcomat, és képzeletben megemeltem a kalapomat. Na jó, ne durvuljunk.
- Ez a csaj olyan őrült, mint mi - nevetett Lukas.
- Igen-igen, de meg tudunk bocsátani nekik? - vigyorgott Müller, majd mind a ketten ránk néztek. Mosolyom abban a pillanatban az arcomra fagyott.
- Talán, ha átöltöznek. - vette lazára a dolgot Podolski.
Én szabadkozni kezdtem, hogy nem fogok bocsánatot kérni, ha át kell öltöznöm, mivel igenis kényelmes volt a ruha, és hozzáteszem: Nem. Volt. Melegem...
- Pedig olyan melegen öltöztél - tapintott Poldi a lényegre, mint aki a gondolataimban olvas.
- De, én tényleg nem...
- Nem kell egy kis hűsítő? - kérdezte megjátszott kíváncsisággal a 13-as csatár, majd a telefont kikapta a kezemből, letette az egyik napozó ágyra, és mikor tudatosult bennem, hogy ez csak figyelemelterelés volt, és már Podolski vállán csüngök; sikongatni kezdtem. Alexa csak röhögött, de nem sokáig; megtörtént vele a 'fagyi visszanyal' dolog; Poldi felkapta, és mellénk lépett.
- NAGY LEVEGŐT! - kiáltották egyszerre, és bedobtak minket a hideg vízbe.
Gondolkodás nélkül beszívtam még egyszer a levegőt, mert tudtam, hogy ez a két tökkelütött nem viccel. Ez akkor tudatosult bennem, amikor a tüdőm összerándult a - számomra hideg víznek köszönhetően, de az agyam felfrissült: integettem Alexának, hogy figyeljen rám.
- "Ne. Menj. Fel!" - mutogattam, és próbáltam tátogni is hozzá, mire Lexy jelezvén, hogy megértette bólintott. A srácokra akartam hozni a frászt. Ahogy barátnőm fogalmazna: azt akarom, hogy rájuk jöjjön a szarcsi-foscsi. Mikor láttam, hogy mind a ketten utánunk jöttek, Alexával egyszerre rúgtuk a felszínre magunkat. Kimásztunk a medencéből, és miután szitkozódva a csuromvizes ruhámra néztem, megláttam, hogy nem kettő, hanem három pár cipő hever a medence mellett.
- Jót úsztatok? - nevettünk rájuk, és cseppet sem bántam meg, hogy ilyen fajta szívatást találtam ki. Csak akkor, amikor nagybátyám is kibukott a vízből kissé ijedten keresve minket.
- Hogy nektek mekkora tüdőtök van csajok... - normalizálta levegővételeit Poldi, majd perverz vigyor csusszant szája szegletére.
- Ilyet többet ne csináljatok! - nyomatékosította felém meredve nagybátyám.
- Igenis, Bátyus! - katonáskodtam, mire Mesut arcára halvány mosoly derengett, majd lefröcskölve arca újra felhős lett.
- Komolyan mondom. Lukasék nagyon megijedtek.
- Féltettek minket? - mondta barátnőm magyarul, hogy csak mi értsük. - Ez olyan édes...
- Na most hagyd abba, mielőtt shippelni kezded őket! - forgattam szemeim mosolyogva, és újra végignéztem magamon.
- Nem is jutott eszembe, de most hogy mondod... - motyogta inkább magának, de én tökéletesen hallottam.
- Most nézzetek ránk! - mutattam inkább magamra, mivel sajnáltam a ruhát, hogy tíz perc után már vizes lett.
- Így lesz alkalmatok felvenni a tőlünk kapott ruhákat. - mosolygott Podolski, mint aki jól végezte a dolgát. Ami igaz is volt.
- Már öltözhettek is át, ha ma akarsz menni a postára - mondta nagybátyám Alexának, én pedig értetlenül néztem rá. Egy szóval nem említette, hogy már ma akar menni. Sebaj.
- Jó lenne még ma - pattant fel, és beszáguldott, hogy átöltözzön.
Én nem követtem azonnal, hanem a Özilhez léptem, aki épp a medencéből kászálódott kifelé.
- Haragszol rám? - néztem rá ártatlan bociszemekkel.
- Nem haragszom, de rám hoztátok a szívbajt... - nézett rám morogva. - Mit mondtam volna anyádnak, ha a második nap már kedves lánya beadja a kulcsot?
- Bocsi... - pislogtam inkább a lábamra. Bele sem gondoltam, de tudok úszni, úgyhogy ez a veszély nem állt fenn. Mesut nagyot sóhajtott, és megölelt. Arcom csak úgy cuppant a vizes pólójára tapadva.
- Többet ne ijessz rám így!
- Nem fogok, ígérem. - morogtam. - Csak azt akartuk, hogy a srácok vigyázzanak a közeljövőben a velünk történő szívatásokkal, és ne legyenek ilyen éjszakai pillangók.
- Hogy mik? - engedett el, és vigyorogva rám nézett.
- Hímringyók. - nevettem el magam.
- Hát rendben... - kuncogott ő is, majd kicsavarta a vizet a hajamból. - Menj és öltözz át, nehogy megfázz!
Bólintottam, és felnyargaltam a szobánkba, ahol Alexa már javában átöltözött.
- Megvársz amíg átöltözök? - kaptam fel az ajándékruhákat az ágyról, és mielőtt válaszolhatott volna, berohantam a gardróbszobába, és villámgyorsan átöltöztem.
- Nem kellett sokat várnom. - forgatta szemeit nevetve.
Lementünk az udvarra, ahol már Mesut, Tom és Lukas is átöltözött száraz ruhába, és beültünk a nemrég elhagyott kisbuszba.
- Hová is megyünk? - kérdezte Alexa engem megelőzve.
- A brazil tábortól nem messze van egy posta. Az hozzánk a legközelebbi - mondta Özil.
Barátnőm fújt egyet, és tudtam mire gondol: az a posta baromira egy órára van innen. Követtem Lexy gondolatát, és én is elővettem a fülesemet, és a "régebbi" telefonomat. Alexa arcát látva somolyogni kezdtem. A másik telefonját a táskájába hagyta, így egész úton tanulmányozhatja az újat. Mikor megérkeztünk, hálát adtam az Isteneknek, hogy végre kinyújtóztathatom a csontjaimat.
- Csak én jövök veletek. - mondta nekünk, majd valamit közölt a srácokkal németül. Gondolom azt, hogy elég lesz egy kísérő a szerencsétlen postára. Elindultunk egy sétálóutcán, és megérkeztünk a - gondolom én - postához, amin "Carteiro" volt feltüntetve. Beléptünk, és Alexa meg is célozta az első pultot, majd hátrafordult.
- Vera! Segítesz? Te jobban tudsz angolul...
- Rendben. - bólintottam, és beszélni kezdtem a bent ülő nővel. - Jó napot! Meg szeretném kérdezni, hogy Brazíliából mennyi idő alatt jut el egy csomag Magyarországra?
- Önnek is! Egy pillanat, és megnézem! - fordult a számítógéphez, és pötyögni kezdett.
- Roni... - bökött meg Alexa, de nem tudtam rá figyelni, mert a nő máris visszafordult hozzám.
- Nos, Magyarországra két-három hét, mire kiér, de ha sürgősségivel küldi másfél hét alatt megérkezik.
- Két-három hét, mire kiér. - magyaráztam a folyamatosan csesztető barátnőmnek.
- Roni, Roni, Roni, Roni, Roni, Roni, Roni... - baszogatott barátnőm tovább, és nem tudtam, hogy mit akart, de idegesen csapkodtam el bökdöső ujjait. Elvégre neki teszek szívességet, legalább ilyenkor hagyjon békén.
- Ma szeretné feladni, vagy esetleg visszajön később? - intézte hozzám a kérdést, és Alexát olyannyira repítettem volna a tengerbe, mint még soha.
- Mi van már?! - fordultam felé idegesen, és meglepetésemre Dani Alves suhant felénk.
- Csajok! - sipította boldogan.
Ezzel nem is lett volna semmi gond. Sőt! De amikor megláttam a mellette álló másik focistát... Szinte lefagytam. Olyannyira, hogy Özilnek kellett intéznie a többi dolgot a bent várakozó postásnővel. Előttem, lassan Dani után maga Neymar da Silva Santos Junior haladt. Teljesen lefagytam, és csak arra lettem figyelmes, hogy Dani szinte kiszorítja belőlem a szuszt.
 |
| Neymar |
- Sziasztoooook... - örvendezett még mindig. Nagyon örültem a brazilnak, de nem tudtam eldönteni, hogy Neymarnak mit mondjak. Még az is megfordult a fejemben, hogy kérek egy 171 centis, két méter szélességű dobozt sürgősségin Magyarországig.
- Szia - köszönt Alexa helyettem, mire én is azért elnyöszörögtem egy "Hello!"-t.
Még mindig Juniort néztem, aki szintúgy engem figyelt. Meglepett, hogy nem a barátnőmet konstatálja, elvégre neki van színes pink haja. A tudatra, hogy engem néz, egy furcsa mosoly csusszant az arcomra.
- Hey! - köszönt portugálul rám nézve, majd Alexára.
Dani valamit mondott neki szintén 'brazilul'.
- Jóia? Ékszer? - kérdezte barátnőm angolul, és én teljesen összezavarodtam. Jóia? He? Alves elnevette magát.
- Ő tud portugálul és spanyolul is. - magyarázta. - Amúgy igen, Jóia. Ez az egyik beceneve.
- Ééértem - húzta el a szót barátosném.
- Mivel ez a hülye nem akar bemutatni, így bemutatkoznék. - kapcsolt, és kezdte angolul, majd nyújtotta Alexa felé a kezét, mivel én csak akkor eszméltem fel. - Neymar da Silva Santos Junior.
- Oi! Seres Alexa é o meu nome. Calmamente chame Lexy. - fogadta el, és kezet ráztak. Ennyit még én is értettem, azt jelentette: "Szia! Az én nevem Seres Alexa. Nyugodtan szólíts Lexy-nek."
- Rendben, Lexy - mosolygott Neymar, majd felémfordult. - És te?
- Oi! Erdős Veronika é o meu nome. Calmamente chame Roni. - próbáltam utánozni Alexát, ami mit ne mondjak fantasztikusan ment, majd kezet ráztunk.
- Egész jó így elsőnek! - ismerte el a focista is, és még mindig fogta a kezem. Nem tudtam nem az arcát és a szemét kutatni. Teljes egészében itt állt előttem az a férfi, akiért bármilyen gyerekesen is hangzik, de mindent odaadtam volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése