Lexy szemszög:
- Felhívom anyáékat ezen - vettem a kezembe a telómat. - Vera...
Csak akkor vettem észre, hogy barátnőm elaludt. Hát igen. Nem szívesen lettem volna a helyében. Ennyi futást..!
Hogy ne zavarjam, elmentem sétálni, pedig a srácok segítettek feljönni a lépcsőn, mert eléggé fájt a térdem és "Nem nézhetik tétlenül, ahogy szenvedek". Most meg azzal hálálom meg, hogy lemászok innen. Először is megnéztem, hogy van-e wifi. Miután meggyőződtem, hogy mindenhol teljesen jó, beütöttem a skype jelszavam. Rögtön be is dobta a kezdőlapot, aztán pittyegett, amiből rájöttem, hogy hiányzok az otthoniaknak. Vagy csak bevettek egy konferenciába, és egymásnak írogattak. Először azt állítottam be, hogy láthatatlan legyek, majd megkerestem apa skype-ját. Ahogy láttam anyát nem zavarta az az 5 óra időeltolódás. Rányomtam a zöld gombra és nem is kellett sokat várnom, hogy megjelenjen anya arca.
- Ribbbbbbanc! - vigyorgott a kamerába.
- Szia, anya! - mosolyodtam el.
- Mesélj, én ráérek - dőlt hátra.
- Nem akarom fájdítani a szívedet - húztam el a számat és részben tényleg így gondoltam.
- Nyögd ki! - mosolygott anya.
Elmondtam neki mindent, amiről tudnia kellett, majd rátértem a holnapi bulira. Hosszan ecseteltem neki, hogy kik lesznek ott.
- Minek az embernek ellenség, ha ilyen lánya van? - forgatta a szemeit.
- Én is ezt mondom - vontam vállat.
Hirtelen kicsapódott egy ajtó és Khedira vigyorgó képével találtam magam szembe. Én hogy kerülök ide? Néztem körül, mert körülbelül tíz "házzal" arrébb jártam már.
- Mit csinálsz? - kérdezte a Real középpályása.
- Anyummal beszélgetek - mutattam állammal a telefon felé.
Khedira betolta a fejét a kamerába, hogy ne csak engem lásson anya, aki egy sikítás után felfogta, hogy én tényleg Brazíliában vagyok a német válogatottal.
- Ő a nővéred? - értetlenkedett a német.
Felnevettem. Sokszor mondták már anyát fiatalnak. A tesómnak is nézték nemegyszer.
- Ő az anyukám - mutattam a képre.
- Nagyon hasonlítotok - nézett nő nemű szülőmre, majd rám.
- Mit piszmogtok? - kérdezte a téma főszereplője.
Elmagyaráztam neki, mire büszkén kihúzta magát, de azért láttam rajta, hogy jól esett neki a bók. Elég sokat csesztetem/csesztettem vele, hogy milyen öreg és a dinoszauruszok voltak a háziállatai, viszont magamban mindig reménykedek, hogy (ha megérem azt a kort) akkor olyan szép leszek, mint ő.
- Te mit csinálsz? - néztem most én a focistára.
- A holnapi buliba szervezek még pár embert, most pont Sergio-val dumálok - vont vállat.
- Milyen Sergio? Az a Sergio? Hol? - kérdezte anya, majd eltűnt egy pillanatra.
Khedira gondolom csak a nevet hallhatta ki belőle, de intett a fejével, hogy kövessem.
Lenyűgözött, hogy minden ház egyforma kívülről, viszont belülről egy teljesen más világot mutat. Ahogy mentem, magyaráztam anyának, hogy éppen mit csinálok, mire kérte, hogy fordítsam úgy a kamerát, hogy ő is jól láthassa, mivel idő közben visszatért közénk csak megfésülködve és átöltözve. Khedira szobája előtt megtorpantam.
- Te Schürrle-vel alszol egy szobában? - érdeklődtem és be is léptem az említett helyiségbe.
- Baj? - vigyorgott, majd ő is követett.
Bent a legnagyobb rend fogadott, amit valaha láttam.
- Ti már aludtatok itt? - mutattam a fehér ágyakra.
- Igen. Miért?
- Még a legtisztaságmániásabb embernél sincs ekkora rend - hadonásztam, mire anya halk szitkozódással felelt.
- Szeretem, ha mindent megtalálok - vont vállat, majd leült a számítógépe elé, amit eddig figyelmen kívül hagytam.
- Sergio, ő az egyik lányka akiről beszéltem neked tegnap - kocogtatta meg a mikrofont a német.
- ¡Buenas tardes! - köszönt spanyolul. - Ez azt jelenti...
- Hogy "Jó napot!" - vigyorogtam rá. - ¿Cómo estás? (Hogy vagy?)
- Óh, Me siento bien. ¡Gracias! Y usted? - kérdezett vissza. (Óh, Jól vagyok. Köszönöm. És te?)
- ¡Gracias! Me siento bien - válaszoltam neki. (Köszönöm, jól vagyok.)
- ¿Cómo te llamas? - kérdezett rá a spanyol a nevemre.
- Mi nombre es Alexa - mosolyogtam rá.
- Lehetne, úgy, hogy mi is értsük? - kérdezte anya.
Elpirultam. Másodszorra használtam élesben a spanyolt. Egész jól ment. *vállveregetés magamnak*
- Nem teljesen tudok még spanyolul. Lehet, hogy elég sok ideje vagyok már a Real Madrid játékosa, de inkább kérhetem, hogy angolul beszéljünk? - nézett ránk Khedira is.
- Legyen - legyintettem. - Megkegyelmezünk nekik? - vigyorogtam a képernyőn látott focistára.
- Rendben, benne vagyok, de legközelebb kérek egy pacsit tőled - vigyorgott rám és én gyorsan észbe kaptam és a képernyő felé fordítottam a telefonomat.
Halk nyöszörgést hallottam meg a telefonból. Ebből tudtam, hogy anya még él... MÉG!
- Sergio, ő itt az anyukám - emeltem meg kissé a telómat.
- Ne rángasd azt a rohadt kamerát - szidott anya nevetve.
- Csinos asszony. Kár, hogy ott van a gyűrű az ujján - sóhajtott fel színpadiasan, mire felröhögtem.
- Szerintem leveszi a te kedvedért - kacsintottam rá.
- Ó? Tényleg? - húzta fel a szemöldökét. - Nekem már van gyerekem, nem flörtölhetek egy gyermekes anyával.
- Egy négy gyermekes anyával - javítottam ki.
- Négyen vagytok tesók? - lepődött meg Khedira.
- Aham - bólintottam. - Van egy nővérem Ginetta és két öcsém, Darius és Medox.
- Váó! Király nevek! - vágott Sese "Not bad!" arcot.
Míg anya a nyálát csorgatta (Bocsi! Nem megütni!), addig én beszéltem nekik a családomról.
- Biztos az én unalmas életemet akarjátok hallgatni? - tettem fel a kérdést már vagy ezredjére.
- Nekünk a te "unalmas" életed nagyon is izgalmas. Lehet, hogy te meg azt gondolod, hogy a mi életünk izgalmas, aztán pont fordítva. - vont vállat nagy bölcsen Sergio.
- Ez tök logiktalan - használtam a barátnőm féle kifejezést magyarul.
- Mit mondtál? - kérdezte a két focista egyszerre.
- Csak... - Nem tudtam befejezni, mert valaki berontott.
Történetesen Vera.
- Jogi lelépett és itt hagyott minket két napra, mert konferenciája lesz - ugrott az ágyra.
- Ő Vera - mutattam be gyorsan Sese-nek, majd ránéztem és a lényegre tértem.
- Milyen konferencia? - előzött meg a kérdésével Khedira.
- Én nem tudom, csak bejött a szobánkba és felkeltett azzal a mondattal, hogy elmegy... Ne röhögj Alexa - vágott nyakon, mire vigyorgásom alább hagyott.
- Szia, Ribi - köszönt neki anya. - Mi szél hozott.
- Anya, majd vissza hívlak este. Rendben? - néztem rá kicsit bűnbánóan.
- Remélem nincs gond, de ezt a napot ég ismételjük - mosolygott és én örültem, hogy nem mérges rám.
Kinyomtam a skypeot és abban a pillanatban le is merült a telefon. Észre sem vettem, hogy besötétedett. Nem csoda, hogy lemerült.
- A Nagy Konferenciára gondolt? - nézett a tanácstalan arcunkra Sese.
- Milyen "Nagy Konferencia"? - kérdezte Roni.
- Minden szövetségi kapitányt összehívnak egy nagy konferenciára, hogy megbeszéljék a szokásos szabályokat. Dani Alves gondolom azért tervezte a bulit holnapra, mert tudta, hogy nem lesznek egy pár napig "itthon" a főnökök - gondolkodott hangosan a spanyol védő.
- Okos, nagyon rafkós kis brazil barátunk van - motyogott Vera magyarul.
Bele sem merek gondolni, hogy Löw nélkül mennyire engedik el magukat a srácok. Szerintem Ronival egyre gondoltunk, mert egy "elméleti pacsi" csattant el köztünk és szavak nélkül is eldöntöttük, hogy megneveljük ezeket a gyerekeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése