Lexy szemszög:
- FELKELNI!!! BULI VAN MA!!! - Énekelt jókedvűen és idegesítően frissen Vera a fülembe.
Nyöszörögve keltem fel az ágyból és indultam meg átöltözni.
- Úgy öltözz, hogy ma nincs itt Jogi, így csak a bulira koncentrálhatunk - nézett be a gardróbba, ahol éppen egy elfogadható öltözet után kutattam. Aztán végül úgy döntöttem, hogy a bal kezemmel kihúzom az első darabokat, amik elém kerülnek. Egy barátnőm azt mondta, hogy ő mindent bal kézzel választ, mert az a tudat alatti. Hát az nekem elég mélyen lehetett, de a ruha attól még elfogadható volt.
- Egész jó. - Mért végig Vera, majd a gardróbba szaladt és egy csókosszáj-nyaklánccal tért vissza.
- Ez nem túl sok? - mutattam rá.
- Dehogy. - Legyintett és a nyakamba akasztotta.
Jobban megnéztem magam a teljes alakos tükörbe és elégedetten vizslattam a végeredményt, mikor kordult a gyomrom.
- Asszem megyek és összedobok valami kaját. - Vigyorodtam el.
- A szendvicsemet ne kend meg nagyon! - Szólt utánam.
- Ki mondta, hogy neked is csinálok? - Ugráltam le féllábon a lépcsőn.
- Ki mondta, hogy kérnem kell? - Láttam még a pimasz vigyort a képén, majd gyorsan visszaslisszolt a szobánkba.
Lent a konyhában hatalmas volt a nyüzsgés és valami égett. Igen, határozottan égett szaga volt valaminek.
- A piritós! - Kiáltottam fel és odaszaladtam a modern géphez.
Mire ki tudtam venni, addigra jól megégettem magam és még a kenyereket sem tudtam megmenteni. Két darab szénné égett valami landolt a tányéron, míg az én kezem a csap alatt volt.
- Jól vagy Lexy? - Lépett a látóterembe Kroos.
- Persze, virulok. - Mutattam fel kissé vörös kezem. - Nem vettétek észre, hogy valami füstöl?
- Nem. - Húzta el a száját Mesut.
- Megtudhatom, hogy mit vesézgettetek, míg a reggelitek porig égett? - Vontam fel a szemöldököm és fáslit kerestem a kezemre.
- Nem - mondta nemes egyszerűséggel Poldi.
Már éppen fel akartam háborodni, mikor Khedira is megszólalt.
- Csak akkor, ha csinálsz nekünk valami ehetőt. Amit az asztalra raktak, mind elfogyott. - Mutatott rá az említett bútorra, amiről szőrén-szálán eltűnt minden kaja. Felnevettem.
- Rendben, de akkor kérek olyan receptet, amit ti is ehettek, na meg kötést a kezemre. - Emeltem fel a kezem.
Özil felment a szobájába és lassan vissza is tért a gézzel, meg egy kis hűsítő kenőccsel.
- Ebben jössz ma a buliba? - Nézett végig a szerelésemen Hummels, mikor már a második reggelijüket készítettem. Lehet, hogy Jogi kinyírna, ha látná mennyit esznek.
- Aham. Baj? - Pillantottam hátra.
- Dehogy! Csak eddig mindig valami bő cuccban voltál és most furcsa még az is, hogy ujjatlan a felsőd.
- Szeretem bulikra kicsípni magam. - Vontam vállat és az első adagokat már a tányérra is tettem nekik.
- Kíváncsi vagyok, hogy mennyit időzhettél a szekrényed előtt, hogy kiválaszd a megfelelő darabokat. - Nevetett hangosan Götze.
- Ha hiszed, ha nem, körülbelül öt percet se... - Csináltam úgy, mintha nagyon gondolkodnék.
- Na, de azt mondtad... - Akadékoskodott Tom.
- Szeretem magam kicicomázni, de csak akkor, ha kell egy kis önbizalom. Mondjuk sose festem magam ki, max egy kis szemceruza és szempillaspirál. De akkor már tudni kell, hogyha színessel ki vagyok kenve, akkor valami bajom van. - Tettem tányérra az utolsó adagot, ami Veráé volt.
- Ezt megjegyeztük. - Kacsintott Mertesacker.
- Életmentő vagy! - Csillant fel a szemük az étel láttán.
- Tudom. - Mosolyodtam el és két teli tányérral felsétáltam Verához.
- Nem tudom mit vegyek fel. - Ült az ágyon elgondolkodva Roni teli hassal.
- Csak nem azon aggódsz, hogy Nenének nem fogsz tetszeni? - Vigyorogtam a képébe, de azért besétáltam a gardróbba, hogy segítsek szegény, szerencsétlen barátnőmnek.
- Hülye! - Jelent meg egy kis pír az arcán.
Jobban belemélyedve a szekrénybe kivettem azokat a darabokat, amik egyszerűek voltak, mégis illettek barátnőm stílusához.
- Ezeket próbáld fel. - Nyomta a kezébe és kimentem a gardróbból, hogy átöltözhessen.
Halottam a motoszkálást, végül egy elégedett képű Roni lépett ki a szekrényből.
- Ez tetszik! - Fordult meg a tükör előtt.
A ruha tényleg jól állt rajta. A fehér csőgatyához illett a fehér tornacipő és a barackszínű felső is.
- Az ékszereket te választod. - Hagytam ott őt és levittem az üres tányérokat.
Mosogatni akartam. Ha ezt anya tudná, akkor egész életemben ezzel nyaggatna, hogy "bezzeg a Németeknél mosogattál!". Elnevettem magam, miközben a mosogatószert nyomtam rá a szivacsra. Csodálkoztam, hogy ilyen mosogató is van itt. Azt hittem, hogy minden a legnagyobb modernitásban (ha létezik ilyen szó) lesz elrendezve. Persze a modern mosogató gép se hiányzott, de jól esett lefoglalni magam. A kezem viszont nagyon nem akarta, hogy jól érezzem magam munka közben. Csípett az a szar mosogatószer, így hamar végeztem is.
- Miért nem csak bedobáltad a mosogatógépbe? - Állt az ajtófélfának dőlve Neuer.
Megugrottam, mert azt hittem, hogy egyedül vagyok.
- Mert ez kicsit visszarángat abba a tudatba, hogy otthon is várnak ám. - Mosolyogtam, miközben újrakötöttem a kezem. - Viszont még tartoztok egy magyarázattal, hogy miről beszélgettetek reggel.
- Az egyszerű. - Ült le mellém és segített bekötözni a másik tenyeremet is. - Nem tudtuk mit vegyünk fel.
- Ennyi, Ezért csináltam egy hadseregnek való kaját? - Kezdtem el ütni a fejem az asztalba.
- Igen. - Nevetett fel a kapus.
Mikor végeztünk, mindenki ment a saját dolgára. Én megnéztem, hogy mindenki kész van-e már. Örömmel láttam, hogy majdnem mindenki izgatottan várja a bulit. A németek közül majdnem mindenki jött. Írtam is egy listát róluk:
Manuel Neuer
Philipp Lahm
Per Mertesacker
Jérôme Boateng
Mats Hummels
Benedikt Höwedes
Erik Durm
Bastian Schweinsteiger
Mesut Özil
Sami Khedira
Toni Kroos
Mario Götze
Miroslav Klose
Lukas Podolski
Thomas Müller
- Megjöttek a kocsik! - Kiáltott ki Höwedes az udvarra, ahol mindenki gyülekezett.
Körülbelül fél öt körül járhatott az idő. A nap már súrolta a horizontot. Meleg éjszaka ígérkezett. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire az lesz! Elindultunk az autók felé. Verával összenéztünk. Ez a mi nagy pillanatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése