Lorde - Yellow Flicker Beat
Edzés után olyannyira fáradt voltam, hogy még levegőt is elfelejtettem venni. Esküszöm, rosszabb volt, mint egy tesióra, pedig ritkán mondok ilyet pont arra az órára. Ahogy felértem a szobába, egyenesen bedőltem az ágyba.
- Nem akarsz fürödni menni? - pislogott barátnőm, aki tökéletes állapotban volt.
- Me'? - nyögtem.
- Me' bűzlesz! - nézett rám, és a fejemre dobta a törülközőt, ezzel nyomatékosítva az előbbi mondatait.
- Nem illő ilyet mondani... - morogtam.
- De, ha egyszer tényleg izzadt vagy...
- Hazudol... - tápászkodtam fel, és az utolsó erőfeszítésekkel bevánszorogtam a fürdőszobába, de mielőtt becsuktam volna az ajtót, még hátrakiáltottam. - Mellesleg rajtad is érezhető az edzés!
- Béna visszavágás volt! - nevetett.
- Fáradtan ennyi telik. - motyogtam, és becsuktam az ajtót. Megnyitottam a zuhanyt, és aláálltam. Nem akartam fürödni, mert képes lennék bealudni a meleg vízben. Öt perc alatt kész lettem, és mikor beértem a szobába, Alexa sehol sem volt.
- Már megint pasizik... - dőltem most már a "ténylegittmaradokazanyjátneki" lendülettel az ágyra. Enyém... Az egész ágy... Köszönöm, Isteneim! Hálálkodásom az egyre jobban nehezülő szemhéjam szakította félbe, majd szépen szólva bealudtam.
- Veronikaaa... Veronika! ... ... ... VERONIKA! FELKELNÉL VÉGRE?!
- Mi a jó... - pattantam meg az ágyon, és Jogival találtam szembe magam. - Már megint belopóztál a szobámba? - dőltem vissza morogva.
- Még, hogy belopóztam...! Kopogtam, de a kis hölgy cseszett visszaszólni.
- Visszaszólok én olyat... - haraptam félbe a mondatot, mert tudom, hogy rosszul jönnék ki belőle.
- Csupa fül vagyok! - hajolt közelebb.
- Perverz. - mondtam semmilyen hangon.
- M-mi van? - pislogott nagyokat. - Csak, mert bejöttem a szobátokba?
- Perverz... - mondtam megint, de ezt már csak fél álomban.
- Nem vagyok perverz, csillagvirág! - nézett rám sértődötten. Vagyis, csak szerintem sértődötten. Csukott szemmel nehéz látni, csak próbáld ki. Igazam lesz! - A lényeg, hogy végigaludtad a napot. Tíz perc, és kezdődik az edzés.
- Hogy mi van?! - pattantam ki az ágyból.
- Csak szívatlak. - vigyorgott a reakciómon. - Kábé hét órát aludhattál.
- Na pari i eychi... - káromkodtam ógörögül, ami annyit tett: "Menj a pokolba!"
- Milyen nyelven van?
- Olyan egyszerű nyelven, amit a hülyék nem értenek... - morogtam tisztán érthetően, és kinyújtottam a nyelvem.
- A pimasz mindenedet... - nevetett. - Csak nem Tomtól és Podolskitól tanultad?
- Nem, ez magától jött. Mondhatni: kikívánkozott.
Kijelentésemre csak megrázta a fejét.
- Nyisd ki a füled, picinyem! Sajnálatos módon ma el kell mennem egy konferenciára, és csak este jövök vissza. Megtennéd, hogy átadod a többieknek?
- Van más választásom? - nyekeregtem.
- Nincs. Pont.
Szerettem, amikor Löw ilyen lényegre tapintó: Pont. Kész. Vége. Nincs vita. Bezzeg, ha én mondanám, már rég el lennék picsázva...
- Oké. - mentem bele, mivel nem volt kedvem vitázni vele. Nyűgös voltam, mert utáltam, ha felkeltenek.
- Ne felejtsd el! Tényleg!
- Ember, az előbb mondtad! Nem vagyok szenilis!
- Tudom, de szeretek biztosra menni. - fordított hátat, és integetve elindult. - Na, pá!
- Ciao... - néztem utána faarccal, és amint meghallottam a bejárati ajtó csukódását, mezítláb elkezdtem rohanni mit tudom én merre. A lényeg, hogy Lexyt kerestem, akit tíz perc után találtam meg Khediráéknál.
- Jogi lelépett és itt hagyott minket két napra, mert konferenciája lesz! - ugrottam a kényelmes ágyra.
- Ő Vera... - mutatott be a képernyőn lévő férfinek, aki nem volt más, mint Sergio Ramos.
- Milyen konferencia? - érdeklődött Khedira.
- Nem tudom, csak bejött a szobánkba és felkeltett azzal a mondattal, hogy elmegy... Ne röhögj Alexa! - csaptam nyakon, mire abbahagyta.
- Szia, Ribi! - köszönt Bia, barátnőm anyukája. - Mi szél hozott?
Utált dolgaim közé tartozott, amikor mások olyan kérdést tesznek fel, amire tudják a választ. Nem hallottad, asszony? Hírt hoztam! Jogi-nincs-itt!
- Anya, majd vissza hívlak este. Rendben? - próbálta lerázni Lexy.
- Remélem nincs gond, de ezt a napot még megismételjük! - mosolygott. - Sziasztok!
Egy csoportos köszönés után Alexa kinyomta a Skypeot, és zsebre nyomta a telefonját.
- A Nagy Konferenciára gondolt? - kérdezte pár másodperc után Sergio.
- Milyen "Nagy Konferencia"? - néztem rá értetlenül.
- Minden szövetségi kapitányt összehívnak egy nagy konferenciára, hogy megbeszéljék a szokásos szabályokat. Dani Alves gondolom azért tervezte a bulit holnapra, mert tudta, hogy nem lesznek egy pár napig "itthon" a főnökök - gondolkodott hangosan a spanyol védő.
- Okos, nagyon rafkós kis brazil barátunk van! - mondtam nevetve magyarul.
A következő nap én keltem fel előbb, ami szokatlan volt. Nagyon... Szokatlan...
- Felkelniii! Buli van maa! - énekeltem boldogan, mire Alexa nyöszörögve forgolódni kezdett, majd kicsoszogott a gardróbba, ahová követtem.
- Úgy öltözz, hogy ma nincs itt Jogi, így csak a bulira koncentrálhatunk. - emlékeztettem a tegnapi hírre. Alexa találomra kiválasztott egy kockás, stílusához illő öltözetet, de én azt sem tudtam, hogy milyen nap van. Szó szerint.
- Egész jó... - konstatáltam a szettjét, majd a gardróbból kivettem még egy nyakláncot.
- Ez nem túl sok? - birizgálta az ékszert.
- Dehogy! - legyintettem vigyorogva, majd a csendet Alexa korgó gyomra szakította félbe. Visszafojtottam a nevetésemet, ami meg kell hagyni nehézkesen ment. Túlságosan is boldog, és izgatott voltam.
- Asszem' megyek és összedobok valami kaját... - ejtette ő is vigyorgás mögé a zavarát.
- A szendvicsemet ne kend meg nagyon! - szóltam utána.
- Ki mondta, hogy neked is csinálok? - pimaszkodott.
- Ki mondta, hogy kérnem kell? - csaptam le a magas labdát egy jó barátnőhöz híven, mire mind a ketten elnevettük magunkat.
Legalább tíz percet bíbelődthettem a különböző ruhák között, de egyet sem találtam a mai napnak megfelelőnek. Alexa suhant fel egy tányérral, és gond nélkül elfogyasztottam a rajta lévő ételt.
- Nem tudom, mit vegyek fel... - osztottam meg vele a "nagy" problémámat, ami az életben legelőször fordult meg velem.
- Csak nem azon aggódsz, hogy Nenének nem fogsz tetszeni? - lépett be vigyorogva a gardróbba, és segített kiválasztani a szettet.
- Hülye! - morogtam zavartan, és Lexy a kezembe nyomott pár ruhadarabot.
- Ezeket vedd fel!
 |
| Roni ruha |
- Ez tetszik!
- Én mondtam! - húzta ki magát büszkén. - Az ékszereket te választod.
- Oookééé... - masíroztam vissza, és kiválasztottam pár ékszert, ami jól ment a ruhához, de mire visszaértem Alexa megint eltűnt.
Lesuhantam a lépcsőn, és egy siettető kiáltást hallottam, mire megszaporáztattam a lépteimet.
- Megjöttek a kocsik! - ordította Höwedes kintről.
- Megyünk! - válaszoltam hasonlóan hangosan. - Mi ez az égett szag?
- Ne is törődj vele... - lépett mellém Özil, és végignézett rajtam. - Csini! - mutatta fel hüvelykujját.
- Köszi! - pirultam el kissé, mint a reggeli kaja.
- Mehetünk! - lépett mellém barátosném is, és megindultunk a három kisbusz felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése